Az internet napjaink szerves része, a mai gyerekek pedig nem is ismerik azt a világot, amiben még nem volt ennyire széleskörben elterjedt és meghatározó dolog a világháló. De ez nem jelenti, hogy ösztönösen tudnák azt is, hogyan lehet biztonságosan használni.

A veszélyek sokrétűek, hiszen a kicsikre nem csak a felnőtteket is veszélyeztető kiberbűnözők leselkednek, de azzal is meg kell birkózniuk, hogy már a korosztályukban is egyre elterjedtebb a netes kommunikáció, ami akár teret adhat a kiberzaklatásnak is.

Összeszedtük, milyen veszélyforrásokra érdemes figyelni szülőként, és mit érdemes tenni ellenük.

Nem megfelelő, erőszakos, erotikus tartalmak

Mielőtt a koronavírus-járvány kitört, a gyerekek a napjuk jelentős részét az iskolában töltötték, ahol alapvetően korlátozottan férhettek hozzá egyes netes tartalmakhoz a tantermi eszközökön keresztül. Az oktatási intézményekben ügyelnek arra, hogy ne legyenek elérhetők pornográf tartalmú, vagy szerencsejátékokkal kapcsolatos oldalak. Az ilyen környezeteket jellemző különféle szűrőkkel és tiltólistákkal alakítják az informatikusok. De mivel a világjárvány az otthonokba szorította nem csak a munkát, de az oktatást is, ez a felelősség már a szülőt terheli. Ugyan hihetnénk, hogy a falak között egyszerűbb szemmel követni, merre is jár a gyerek a neten, ez ma már nem elég.

Még az olyan ártatlannak tűnő tevékenységek is lehetnek kockázatosak, mint a YouTube-on való böngészés, hiszen erőszakosabb, felnőtteknek szóló tartalmak is a fiatalabbak szeme elé kerülhetnek. Érdekes ezért például megfontolni a videómegosztó kifejezetten kicsiknek szánt, YouTube Kids nevű verziójának használatát.

Egyes eszközökön a beállítások közt alapból találni szűrőket és szülői felügyeleti eszközöket. Az Apple ScreenTime-ban például korlátozni lehet, hogy egyes appokban és weboldalakon mennyi időt lehet eltölteni. Persze arra is van lehetőség, hogy kézzel letiltsunk webcímeket az otthoni hálózatról, de a hétköznapi felhasználóknak ez eléggé körülményes.

Vírusok, kártevők – a kicsiket sem kímélik

A különféle malware-ek és zsarolóvírusok nem aszerint válogatnak, hogy mennyi idős felhasználó ül a gép előtt. Bármilyen eszközt adunk a gyerek kezébe, győződjünk meg róla, hogy a használt szoftverek naprakészek, az időről időre érkező biztonsági frissítéseket is telepítsük. A kártékony kódok elleni védelemhez elengedhetetlen, hogy folyamatosan frissített antivírus-szoftver fusson az eszközön. Ha a gyerek laptopot használ, érdemes letakarni a webkamerát is, amennyiben arra nincs szükség aktívan.

Az ilyen típusú védelem telepítésén túl természetesen fontos, hogy a felhasználói tudatosságot is kezdjük el kialakítani a gyerekben. Első lépésként érdemes megtanulnia, hogy semmiképp ne árulja el másoknak a jelszavát.

A kiberzaklatás nem vicc!

Az iskolai klikkesedések ma is ugyanúgy a mindennapok részei, ahogy a palatábla idejében. A különbség, hogy most az internet nyíltabb jellege bátrabbá teheti azokat, akik nyilvánosan szeretik zaklatni a társaikat, a közönség is szélesebb egy olyan személytelen térben, mint például a közösségi média. A közösségi oldalakra alapvetően ne engedjük fel a gyerekeket, ha még nem múltak el 13 évesek, nem véletlenül ezt a korhatárt határozták meg az üzemeltetők.

Ha internethasználatról van szó, a valódi életben is talapzatnak szolgáló bizalom kialakítása kell legyen az elsődleges cél. Még ha nincs is hozzá kedvünk, vagy érdeklődési körünktől távol esik, beszélgessünk a gyerekkel arról, hogy milyen szolgáltatásokat használ, kiket követ a netes felületeken – például hogy ki a kedvenc TikTok-videósa és miért éppen őt kedveli.

Jó ötlet a közös videónézés a YouTube-on, az őt érdeklő videójáték megismerése, ami szülő-gyerek programmá válhat. A kialakuló kapocs hozzásegít ahhoz is, hogy szemmel kövessük, kikkel és miről beszélget a gyerek a neten, és ő bátrabban fordul majd hozzánk, ha valami nyomasztja, hiszen azt fogja érezni, hogy értjük a világát.

Érdemes figyelni, hogy milyen érzéseket kelt benne egy-egy netezős alkalom: milyen programok, játékok, oldalak teszik ingerlékenyebbé, levertté, vagy szótlanná. Ezek mind gyanús jelek lehetnek. Egyben magyarázzuk el neki, hogy ha mások alázását, szégyenítését látják – ne hagyják szó nélkül, és ne álljanak be a tevékenység mögé, hiszen a valódi életben sem esne nekik jól.

Tanítsuk meg neki, hogy a szavaknak súlya van

Meséljünk neki arról, hogy az interneten milyen kártékony és veszélyes tartalmak érhetők el, mi az a kiberzaklatás, a becserkészés és hogy milyen veszélyeket rejt magában az idegenekkel való barátkozás az online térben – akár a valóságban is. Az erről való beszélgetéssel egyben kielégíthetjük a bennük lévő természetes kíváncsiságot.

Érdemes párhuzamot vonni az internet és a valós élet veszélyei közt: például magyarázzuk el neki, hogy ahogy a valóságban sem ülünk idegenek kocsijába, úgy a neten sem adjuk ki ismeretleneknek az adatainkat vagy lakcímünket.

Az érzékeny adatok megosztására pedig különösen hívjuk fel a figyelmet. Magyarázzuk el, hogy ami az interneten mások kezébe jut, rossz célokra is felhasználható, legyen az nyaralási kép, lakcím, vagy bármilyen információ, ami később visszaélésre, zsarolásra adhat lehetőséget.

Önnek ajánljuk